Afganisztán nemzetközi helyzetének és belpolitikájának elemzése 1990-2002 között

Ács Olimpia Tímea (2016) Afganisztán nemzetközi helyzetének és belpolitikájának elemzése 1990-2002 között. Külkereskedelmi Kar.

PDF Ács Olimpia Szakdolgozat 2016.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (1MB)

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozati témám Afganisztán nemzetközi helyzetének és belpolitikájának elemzése 1990-2002 között. Témámat azért tartom rendkívül fontosnak, mert a jelenlegi Európán belüli migránshelyzet, előzetes véleményem alapján sem pár hónap eredménye, hanem évtizedek, akár fél évszázadnyi kumulatív válság okozata. Dolgozatommal azt kívánom szemléltetni, hogy a regionális és globális külkapcsolatokat is a tényezők közé lehetne sorolni, amikor a közel-keleti válság kiváltó és erősítő okait vizsgáljuk. A Brit Birodalomnak három háború alatt sem sikerült teljesen uralma alá hajtani a térséget, tekintve az összetett hatalmi viszonyokat, amelyek központi irányítás nélkül vidéki milíciák és hadurak fennhatóságai alá tartoztak. Afganisztán következő „kihívója” a Szovjetunó lett. Az intervenció kezdeti sikereire és a nemzetközi szerepek valószínűsíthető felborulására válaszként a másik pólusként nyilvántartott Amerikai Egyesült Államok megkezdte a történelem addigi legdrágább titkos háborúját, aminek hatására a vidéki milíciák és a kialakuló mudzsahedin párt képes volt nem csak felvenni a kesztyűt a szovjet csapatokkal, de vissza is verte a támadást. Afganisztán gazdasági adatait elemezve megfigyelhető, hogy a kor mutatói rendkívül hektikusak, ami nagyban köszönhető például a nem hivatalos, csempészet, vagy más illegális tevékenységből származó egyéni és állami bevételeknek. A szovjet megszállásból felépülő afgán gazdaság viszonylagos erősödést mutatott a vizsgált időszakban, amelyet még a sok esetben elhidegült külkapcsolatok sem tudtak befolyásolni. Közvetlenül a szovjet kivonulás után Najibullah kormány képtelen volt megtartani a hatalmat egy olyan országban, ahol a főváros kivételével gyakorlatilag egy militáris szervezet hét vezetője („Peshawar 7”) uralkodott, felosztva egymás között a területeket. A Rabbani kormányzat bukása a kialakult polgárháborúnak ugyanúgy volt köszönhető, mint a tálib mozgalom ellenállásának. A tálib hatalomátvétel a vizsgált időszak egyik legvéresebb időszakává vált. Az újabb afgán rezsim hasonlóan elődei „jól bevált gyakorlatához” saját etnikumával megengedő, míg a más vallási, vagy etnikai csoportokhoz tartozó lakossággal szemben kifejezetten kegyetlen és keménykezű eszközöket alkalmazott. A kor nemzetközi kapcsolatai, már jóval megosztottabbak voltak, mint a mudzsahed uralom alatt, tekintve, hogy az előző rezsimhez hű országok nem voltak hajlandóak együttműködni velük. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatuk sem tekinthető felhőtlennek, még az Al Kaidával való szoros viszonya előtt sem. A tálib mozgalom és az Al Kaida viszonya függőségnek tekinthető a két hatalom között. Osama Bin Ladennek és a szervezetének radikalizálódása és Amerika ellenessége nagy hatással volt a tálib mozgalomra is. A regionális vezetők, akik tálibellenes politikát folytattak megalakították az Északi Szövetséget, amelyet az egyesek legitim kormányfőnek tekintett Rabbani vezetett. Ezt a szervezetet, például Németország is támogatta, aki az ENSZ-ben is felemelte hangját az afgán nép segítése mellett. A tálib rezsimet regionálisan Pakisztán, az Egyesült Arab Emírségek, illetve Szaúd-Arábia támogatta, még a terrorszervezettel együttműködve is. Afganisztán külkapcsolatait részletesebben is vizsgálva az adott időszakban, kijelenthető, hogy sok esetben a hivatalos állásfoglalások és szövetséges, vagy épp ellenséges viszonyok nem minden esetben tükrözték a valóságot. Ilyen politikát folytatott a mudzsahed és tálib szövetséges Pakisztán, Szaúd-Arábia és egyes esetekben Kína és az Amerikai Egyesült Államok is. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követően nem csak az Amerikai Egyesült Államoknak, de az egész világnak meg kellett birkóznia azzal a traumával, amely a legerősebb sebezhetetlenségéből fakadt és határozottan elgondolkodni azon, hogy az adott kor biztonsági törekvéseit hogyan lehetne optimalizálni. A világ szinte összes országa egyként ítélte el a „gonosz tengelyén” található országokat, de a beavatkozás legitimitásával akadtak problémák. Ha teljesen törvényesnek nem is tekinthető a háború, néhány célt mégis elért a kitűzöttek közel, bár véleményem szerint a világ túl sok mindent akart, túl kevés idő alatt, így a megoldások csak felszínesek lehettek. Ha a jelen eseményeit vizsgáljuk, úgy gondolom, több probléma is felmerülhet Afganisztánnal kapcsolatban. Az első és legfontosabb megóvni ezt a stratégiailag meghatározó szerepű közel-keleti országot az Iszlám Állam befolyásától. Ez a konfliktus egyre jobban eszkalálódik, hiszen a „terror elleni háború” után már nem csak az USA, hanem Európa is a merényletek célkeresztjébe került. A jelenlegi migránsválság egy következmény, amelynek a kiinduló pontját kell megszüntetni, tehát biztonságot kell teremteni a Közel-Keleten.

Magyar cím

Afganisztán nemzetközi helyzetének és belpolitikájának elemzése 1990-2002 között

Angol cím

Analysis of the international situation and domestic policy in Afghanistan between 1990-2002

Intézmény

Budapesti Gazdasági Főiskola

Kar

Külkereskedelmi Kar

Tanszék

Nemzetközi és Európa-tanulmányok Intézeti Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Nemzetközi Tanulmányok

Konzulens(ek)

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	Afganisztán , Terrortámadás, Belpolitika, Külpolitika
Felhasználói azonosító szám (ID):	Hegedűsné Orbán Éva
Rekord készítés dátuma:	2016. Ápr. 29. 10:30
Utolsó módosítás:	2016. Nov. 14. 10:12

Actions (login required)

Tétel nézet