Ukrajna gazdasági és politikai instabilitásának okai és következményei

Zinov Viktor (2016) Ukrajna gazdasági és politikai instabilitásának okai és következményei. Külkereskedelmi Kar.

PDF ukrajna gazdasági és politikai instabilitásának okai és következményei.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (1MB)

Absztrakt (kivonat)

2016. augusztus 24-én fogja ünnepelni Ukrajna függetlenségének 25. évfordulóját. Azok, akik 1991-ben kiálltak Ukrajna függetlenségéért nem is sejthették, hogy az elkövetkezendő negyed évszázadban az országban gazdasági és politikai válságok váltják majd egymást, ami végül Ukrajna területi egységének felbomlásához és fegyveres felkelésekhez vezet. Az elmúlt évtizedekben sok kutató és tudományos munka foglalkozott a konfliktusok kialakulásával. Ezek közül Ukrajna esetében érdemes két elméletet kiemelni. Az egyik szerint a különböző gazdasági sérelmek vezetnek el a súlyos belső konfliktusokhoz és akár háborúkhoz is. A másik elmélet szerint pedig a mélyen gyökerező kulturális különbségek okozzák az országokon belüli konfliktusokat. Dolgozatomban szeretnék bizonyítékokat felhozni amellett, hogy Ukrajna esetében mindkét elmélet jelentős szerepet játszott. A Szovjetunió felbomlása utáni sokkból feleszmélve Ukrajna és Oroszország is igyekezett alkalmazkodni az új viszonyokhoz, s megpróbálták kialakítani és stabilizálni az új politikai és gazdasági rendszerüket, mely átmenet a 2000-es évek elejéig tartott. Ukrajna függetlenné válása óta politikai, társadalmi és kulturális téren is megosztott abban, hogy merre is kellene orientálódnia: Nyugat (Európai Unió) vagy Kelet (Oroszország) felé. Az ukrán politikai vezetés mindig e két oldal között lavírozott, s ennek a politikai ambivalenciának az okozója az ország eltérő történelmi tapasztalataiban és a különböző kulturális hatásokban keresendő. Nyugat-Ukrajna inkább nyugati (európai) hagyományokkal és tapasztalatokkal gazdagodott, lévén a terület előbb lengyel−litván, majd osztrák és magyar igazgatás alatt állt, míg a közép- és a kelet-ukrán területek mongol, majd orosz uralom alá kerülésével inkább az orosz−ázsiai tapasztalatok szilárdultak meg, sőt a déli és krími területrész a tatár uralommal egy harmadik típusú hatásnak is ki volt téve. Ezek a történelmi, kulturális tapasztalatok széthúzást generáltak az országban, de még az ukránságon belül is. Ezen felül komoly problémát jelentett még az Ukrajnán belül rekedt több milliós orosz kisebbség is, akiket nem sikerült integrálni az ukrán társadalomba, és többségük még mindig a szovjet tradíciók felé húz. A 2000-es évek európai uniós bővítéseivel Ukrajna és az Európai Unió között egy több mint 1000 kilométer hosszú közös határszakasz jött létre. Ez szükségessé tette az Unió keleti szomszédjával való kapcsolat újradefiniálását, amit a Keleti Partnerség programjával, EU Ukrajna társulási szerződéssel és egy Mély és Átfogó Szabadkereskedelmi Övezettel (DCFTA) szerettek volna megoldani. Az EU és Ukrajna közeledését Oroszország nem nézte jó szemmel. Abban a szilárd hitben, hogy Ukrajna az orosz befolyási övezethez tartozik, minden lehetséges gazdasági és politikai lépést megtettek az ország uniós közeledése ellen. Végül nem riadtak vissza olyan 21. századi dogma felülírásától sem, mint a határok sérthetetlensége. A gazdasági és politikai nyomásgyakorlás látszólag sikereket hozott, amikor Janukovics elnök leállította az EU Ukrajna társulási folyamatot, ezzel egy időben hatalmas tüntetéseket provokálva ki. Ezek a tüntetések önmagukban nem vonták volna magukkal a hatalom bukását és az ország geostratégiai jövőjének megváltozását, ha a hatalom nem lép fel a tüntetőkkel szemben példátlanul brutális eszközökkel. Ennek eredményeképpen nyugat barát kormány került hatalomra, ezt követően pedig az ország elvesztette területének egy részét, Kelet-Ukrajnában szakadár államalakulatok jöttek létre. Mindez egy állandósult gazdasági, s újabban politikai válsággal társult. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a történtekért tényleg egy uniós társulási szerződés-e a felelős? Munkámban arra szeretnék rávilágítani, hogy bár a társulási szerződés volt a szikra, ami lángra lobbantotta az országot, mégis önmagában nem vonható felelősségre a kialakult helyzetért és a konfliktusnak sokkal mélyebbre ható gazdasági és társadalmi okai vannak. Ennek érdekében be fogom mutatni mindazon faktorokat, amelyek szerepet játszottak az ukrajnai instabilitás állandósulásához. Az egyik ilyen tényező a függetlenség kivívását követően az új gazdasági alapok elhibázott megteremtése volt. Ukrajnának nem sikerült megfelelően újra strukturálnia és új, tudományosan alátámasztott alapokra helyeznie a Szovjetunióból megörökölt gazdaságot. Dolgozatom első fejezetében rámutatok arra, hogy ezzel indokolható az ukrán gazdaság mai siralmas helyzete és az akármikor beköszönthető államcsőd. A másik tényező az időről időre újra fellángoló politikai válság. Az ukrán politikát a függetlenséget követően mindig is a megosztottság jellemezte. Munkám második fejezetében foglalkozni fogok ennek okaival és következményeivel. Már itt fontos megemlíteni, hogy napjaink Ukrajnájának társadalma jelentősen megosztott délkelet-északnyugat irányban nyelvi és kisebb részben etnikai alapon. Ahhoz, hogy ezt a megosztottságot megfelelően jellemezni lehessen, foglalkoznunk kell az adott régiók múltjával és jelenével, mivel ennek elsősorban történelmi okai vannak. Külön ki fogok térni a nyelvpolitikára, mivel egy nyelvi alapon ennyire megosztott országban ennek alakítása különlegesen fontos szereppel bír. Továbbá nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az ukrán politikai életet különböző regionális oligarcha klánok irányítják. Ezek a klánok pártokat alapítanak és képviselőket juttatnak az ukrán parlamentbe, a Verkhovna Rada-ba. Az ő rivalizálásuk és érdekeik formálják a törvényeket és a politikai vitákat. Ebből adódóan az ukrán pártrendszert és demokráciát teljesen más, az oligarchizmus szemszögéből fogom vizsgálni. Harmadik faktorként Ukrajna lavírozását fogom bemutatni a nyugati, illetve oroszországi külpolitikai lehetőségek között. Az, hogy az ország majdnem 25 éven keresztül nem hozott végleges döntést a két irányvonal között, újabb megosztó tényezőként hatott a társadalomra. Végezetül részletesen be fogom mutatni, hogy a fent említett három tényezőnek milyen következményei lettek. Ez alatt a Krím-félsziget elvesztését, a kelet-ukrajnai konfliktust és a még azon nyitott kérdéseket értem, amelyek meghatározóak Ukrajna közeli és távoli kilátásaira.

Magyar cím

Ukrajna gazdasági és politikai instabilitásának okai és következményei

Intézmény

Budapesti Gazdasági Főiskola

Kar

Külkereskedelmi Kar

Tanszék

Nemzetközi és Európa-tanulmányok Int. Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Nemzetközi Tanulmányok

Konzulens(ek)

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	Ukrajna, Konfliktus, Társulási szerződés
Felhasználói azonosító szám (ID):	Turányi Nóra
Rekord készítés dátuma:	2016. Máj. 09. 10:01
Utolsó módosítás:	2017. Már. 08. 11:45

Actions (login required)

Tétel nézet