Egyetemközi Hálózatok

Rakovics Benedek (2016) Egyetemközi Hálózatok. Pénzügyi és Számviteli Kar.

	PDF Egyetemközi Hálózatok.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (1MB)
	PDF Rakovics Benedek nyilatkozat.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (246kB)

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatom témája a NIIF Program iránti, már általános iskolás koromban kezdődő érdeklődésem mellett, egy véletlennek is köszönhető. Az egyik munkám során a Kinizsi utcai épületben egykor működő Számítástechnikai Központ hátrahagyott elemeit fedeztem fel. Egy kivágott optikai kábel eredetét kerestem a Corvinus egyetem hálózati kapcsolatának visszaüzemelése céljából, az addigra már a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium által használt épületben. A középiskola pincéjében, majd padlásán felfedezett kábelek és az azon található feliratok felkeltették az érdeklődésemet. Elkezdtem egyrészről az internetet böngészni, másrészről pedig fizikailag épületről-épületre járva, az alépítményekben is végigkövetni a kábelek nyomvonalát. A látott maradványokból, a hagyatékból kiindulva, majd a korabeli dokumentációkat is felkutatva, s a témára vonatkozó szakirodalom átolvasása után esett a választásom az egyetemközi hálózatokra. A korabeli fejlesztések rekonstrukciója érdekében – mások mellett - felkerestem Szegedi Jánost, a Corvinus Egyetem igazgatóhelyettesét, Fekete Lászlót, az egykori tárgyalások vezetőjét a BME oldaláról, valamint Kiss Bencét, az ELTE hálózatainak vezető képviselőjét, akik régi emlékeiket felelevenítve, kézzel fogható információkkal szolgáltak az egyetemközi gyűrűk kiépítéséről, funkciójáról, történetéről. Kutatómunkám váratlanul egyre nagyobb érdeklődést váltott ki másokból is, s lavinát elindítva, ma már az „újraélesztés” utáni felhasználási lehetőségeken, sőt a bővítésen gondolkodnak az érintettek. S így mára a folyamatok alakításának aktív szereplőjévé váltam jómagam is. A szakdolgozatom ennek a kettős munkának az eredményeiről ad számot. Az egyik célom az úttörő jelentőséggel bíró Egyetemközi Hálózatra vonatkozó – és a maga nemében forrásértékű -, összefoglaló történeti leírás volt. Dolgozatom másik célja pedig a gyakorlati eredményeinknek, a rendszer újraindításának és továbbfejlesztési lehetőségeinek a rövid bemutatása volt. A szakdolgozat első részében történeti áttekintést adtam a 80-as évektől a számítógép-hálózati infrastruktúrák létrehozását megalapozó főbb kezdeményezésekről. Bemutattam a COCOM korlátozások idején tett erőfeszítéseket, majd a távközlés liberalizálása nyomán megvalósult főbb kezdeményezéseket, műszaki és szervezeti innovációkat. Ismertettem az információszerzés, az oktatás és a kutatás széles területein meghatározó jelentőséggel bíró néhány fő szervezet és kiemelt projekt tevékenységét, és ezek kapcsolatát a több hullámban létrehozott egyetemközi hálózat fejlesztésével. Kitértem a HUNGARNET Egyesület, a Nemzeti Informatikai Infrastruktúra Fejlesztési Program (a NIIF, közismert nevén az „I négyzet F”), az MTA-MKM-OMFB-OTKA együttműködések eredményeire, valamint az IBM Eastern European Academic Initative programra (melyet az IBM szponzorált), valamint „A számítógépes iskola a nyílt társadalomért” című programra (melyet a Soros Alapítvány támogatott). Bemutattam a Hungarian Backbone Network (a HBONE), valamint a Budapesti Egyetemek Szövetsége (a BESZ) szerepét a hálózatok fejlesztésében, a szükségessé és egyben lehetővé is vált technológia-váltásokban, valamint a felhasználók körének szélesítésében. Ismertettem a Számítástechnikai Központ 1991-es létrejöttének és tevékenységének főbb állomásait, fejlesztéseinek fontosabb műszaki-technikai fázisaival. Rekonstruáltam a Kinizsi utcai épület hálózatának hányatott sorsát és a hálózat architektúráját a fellelhető információk (köztük a „BKENET” című kiadvány), valamint az épületekben végzett, saját feltárásaim alapján. (Ez utóbbi munkáim néhány képi dokumentumát egy külön mellékletben helyeztem el.) Mindezeket a létrejött egyetemközi számítógép-hálózatok (az ELTE-SOTE gyűrű, majd a BKE-ELTE-BME gyűrű) ismertetése, illetve az ezeken alkalmazott hálózati technológiák bemutatása követte. (Ez utóbbiak kifejező fejezetcímei: FDDI, nagymértékű ugrás a sebességekben; ATM, integrált hangszolgáltatás a kapacitásbővítésért; Ethernet, a legyőzhetetlen konkurencia.) A szakdolgozat második részében ismertettem a gyakorlati megoldásainkat a fentiekben bemutatott, készen talált problémákra. Az egykor rendezetlen viszonyok között kialakított, és mostanra általunk lényegében rekonstruált hálózatokat a korabeli lehetőségekhez képest fejlett technológiával hozták létre, így még a mai napig is jó alapot képezhetnek további fejlesztésekre, vagy akár oktatási célú kísérletekre. Igyekeztem bemutatni azokat a – részben általunk a gyakorlatban is alkalmazott - új technológiákat, melyek felkelthetik az olvasók fantáziáját az egykori gyűrűk lehetőségeinek kiaknázásában. A Református Gimnázium épülete és a Sóház közötti, közel fél kilométeres távolságra kísérleti jelleggel megpróbálkoztunk az ún. „Mode Conditioning” technológiával, amit többek között a Gigabit Ethernet átviteli hosszának kiterjesztésére találtak ki multimodusú szálak felett. Sikerült nagyon alacsony hibaaránnyal, magas rendelkezésre állással, jó minőségű Gigabit Ethernet kapcsolatot kiépíteni. A bővülő tagintézmények, valamint a kapcsolódó felhasználók megnövekedett adatforgalma miatt, a hálózat terheltsége időszerűvé tette a kiajánlható sávszélesség kérdését. Több megoldást is értékeltünk. A telekommunikációs hálózatok folyamatos fejlődési üteméhez alkalmazkodva, olyan technológiát kellett kifejleszteni, mely a meglévő, például az ATM hálózatok alapjául szolgáló monomodusú optikai gerinckábeleken költséghatékonyan, jelentősebb fizikai beavatkozás nélkül is bővítési lehetőséget kínál. Cél továbbá, hogy a már kialakult SDH, ATM, Ethernet eszközöket ne kelljen teljes mértékben lecserélni, és az adatkapcsolati, hálózati rétegtől független legyen, tehát ne követeljen meg változást az IP alkalmazásokban, transzparens módon működjön. Erre jelentett megoldást a 90-es években feltörekvő „Wavelength-Division Multiplexing” [WDM], tehát a hullámhossz multiplex üzemelés. A dolgozatban ismertettem ennek három fő elemét. A fő következtetés az, hogy az egyetemközi hálózatokon ez a technológia tökéletes választás lenne a kapcsolati sebességek növelésére, valamint a közvetett kapcsolatoknak allokált sávszélesség bővítésére, akár a meglévő - vagy könnyen elérhető - modulokkal egyszerű WDM multiplex egységek beiktatásával. Mindezek bemutatásával fontosnak tartottam, hogy azokat az információkat, melyeket többhavi személyes kutatás, feltárás eredményeként szereztem, megoszthassam azzal a közösséggel, melynek szakértő tagjai az oktatási vagy kutatói hálózatokat üzemeltetik, és különösen azokkal a kollégákkal, akik a fiatalabb generációba tartoznak.

Magyar cím

Egyetemközi Hálózatok

Angol cím

Inter-University Networks

Intézmény

Budapesti Gazdasági Főiskola

Kar

Pénzügyi és Számviteli Kar

Tanszék

Gazdaságinformatika

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Gazdaságinformatikus

Konzulens(ek)

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	FDDI, Inter-University Network, Mode-Conditioning, Ethernet, WDM, Optikai hálózatok, Egyetemközi hálózatok
Felhasználói azonosító szám (ID):	Rakovics Benedek
Rekord készítés dátuma:	2016. Dec. 20. 09:58
Utolsó módosítás:	2016. Dec. 20. 09:58

Actions (login required)

Tétel nézet